Rumplertour a Dachsteinen
Kétnapos splitboard túra a Dachsteinen. A Rumplertour egy igazi sítúra klasszikus a Dachstein masszív sziklái között. A társaság túrasível, én splitboarddal vágtam neki.
A 2020. januári túrát az Obertraun Dachsteinbahn Talstation-tól indítottuk egy felvonózással a Krippensteinra. A Krippensteinról egy rövid lecsúszás után már fel is tettük a fókát és indultunk felfelé. Az út “dimbes-dombos” tájon vezetett és a két Rumpler elhagyása után hamarosan fel is értünk a Moderstein-ra (2197m).
Innen rövid ereszkedés következett, amit fókával csúszva és gyalog tettünk meg, mert nem volt elég hosszú ahhoz, hogy értelme legyen fel-le szerelni. A Mittersteint elhagyva már kezdett fogyni a szufla és pont kapóra jött, hogy a Rumpler-ticketet váltottunk meg, ami magában foglalta a Doppelsessellift Mitterstein és a Schladminger Gletscherlift használatát. Ezzel pont annyi időt (és energiát) spóroltunk meg, hogy sötétedéskor már a weissbierünket kortyolgathattuk a Seethalerhütte modern bierstubejében.
A Seethalerhütte új épületét pár éve adták át és nagyjából minden igényt kielégít. A félpanziós ellátás is verhetetlen volt, különösképp a desszertként felszolgált, tökmagolajjal nyakonöntött vaníliafagyi.
Másnap korai kelés után egyből kibaktattam napfelkeltét fotózni, sikerült egy-két gyönyörű képet készítenem. (lsd. alább a galériában).
Reggeli után aztán nekivágtunk a második napnak, becsippantottuk a lavinajeladókat és már száguldottunk is a friss hóval borított gleccseren át a Simonyhütte irányába. A hütte előtt volt egy jeges kaptató, ahol a splitboard élével megküzdöttem, ezért végül felpattintottam a firnvasat.
A Simonyhütte és a Schilcherhaus között pár órás dimbes dombos, fel-le csúszkálós út vezet. Talán ez volt a túra legnyugisabb része, mert alapvetően lefele vezet, nincs lavinapara és abszolút szabadjára eresztheti az ember a gondolatait.
A Schilcherhaus, azaz a Gjaid Alm kívülről kevesebbet sejtet, mint amit ad. Az éttermet egy fiatal hegyi hippikből álló társaság viszi és mind a kiszolgálás, mind a koszt első osztájú és akár egy budapesti hipszter étterem is megirigyelhetné az étlap változatosságát.
A túra utolsó szakasza egy széles erdészeti úton vezet jó pár km-en keresztül vissza a parkolóig. Ez már kevésbé volt érdekes, mert itt vegyültünk már a Dachsteinre érkező síelőkkel is…
Összegzés:
A Rumplertour splitboarddal kiválóan járható, és egyáltalán nem jelentett hátrányt a túrasível közlekedőkkel szemben. A túrán szinte végig páratlan kilátás tárul elénk. A túra nem tartozik a legkönnyebb sítúrák közé, de itt leginkább állóképességre van szükség, mint sítudásra. Snowboarddal kifejezetten élvezetes volt a Seethalerhütte és Simonyhütte közötti freeride, a síelők kicsit megszenvedték. 🙂 A Simonyhütte utáni “dimbesdombos” szakaszon viszont én szenvedtem helyenként, mivel a splitboardon “síüzemmódban” akkor még nem tudtam rögzíteni a sarkamat, így minden telemark tudásomat ( ami = 0) igénybe kellett vennem egy-egy rövidebb lejtőhöz. 😛
A túra térképe
A GPS track csak a térképes bemutatást szolgálja, semmiképp ne indulj el ez alapján se téli, se nyári túrára! Télen mindig figyelembe kell venni az aktuális hó- és lavinajelentéseket és ezekhez mérten alakítani a túraútvonalat (és a túra időpontját).
Galéria
