
Kéktúra MTB – 8.nap
Útvonal: Csókakő – Szárliget (OKT – 10.sz. túra: Vértes)
A túra 8. napján egy Csókakő feletti kis kiszögellésen ébredtem. Az este csípős hideg volt és csak a nyári hálózsákomat hoztam magammal, így párszor felébredtem arra, hogy kicsit fázom. Reggel korán sütött már a nap, így hamar átmelegedtem és a meleg kása is jól feltöltött energiával az aznapi tekeréshez.
Reggeli után tábort bontottam és már úton is voltam a kéktúrán. A kis táborhelyemtől egy gyors legurulás után már a kék útvonalon is voltam és tekertem felfelé a Csóka-hegy irányába. Reggel 8 volt még csak és ekkor ébredeztek a madarak. Nagyon hangulatos volt a reggeli erdőben madárcsicsergésben megindítani a napot.
A hegytető után újra erdészeti út vette kezdetét, ami majdnem a Géza-pihenőig tartott. A pihenőnél pazar kilátás nyílt az alattam található völgyekre.
A rövid pihenés után ismét szuper lejtmenet vette kezdetét, ami egészen a Gánti-barlangig tartott.
A barlangba ugyan nem mentem be, de a felette lévő sziklákra felmásztam és jól körülnéztem. A távolban már lehetett látni Gántot, úgyhogy már a szemem előtt lebegett a tízórai kávé illatta.
Miután Gánton elfogyasztottam a kávémat, indultam is tovább a Pap-völgyön felfelé Mindszentpusztára.
A Pap-völgy nagyon idilli kis út volt, kétsávos ugyan, de nagyon enyhe emelkedővel és jobbra-balra dombokkal.
A mindszentpusztai pecsételés után továbbra is erdészeti úton haladtam és Kőhányás (Steinau) településig egy kőfejtőn kívül túl sok érdekességet nem láttam (a szép erdőt leszámítva).
Kőhányás egy kb. 10 házból álló falu, ahol mára már leginkább csak nyaralókat találni és egy templomot. Mindenesetre szép környezetben fekszik, csak átvezet rajta egy főút.
Rövid pihenés után folytattam utamat és hamarosan talán az egész eddigi Kéktúra legszebb erdejében találtam magam. Valahogy így képzeltem el mindig is a sherwood-i erdőt. Az erdőből aztán hamar kiértem a Gesztesi vár-hoz, ami sajnos felújítás alatt áll, ezért hamar tovább is álltam onnan. Várgesztesen a járvány miatt csak pecsételtem és átsuhantam és hamarosan a Mátyás-kút vizéből oltottam szomjamat.
Az út a Vitányvár felé vezetett, ezért oda is benéztem, de sajnos ez sem látogatható, mert régészeti feltárás folyik. A Rockenbauer Pál emlékfát sajnos kihagytam.
A vár után már közelgett a napi túra vége, Szárliget.
Már már azt hittem, hogy ez a nap majdnem végig erdészeti úton fog zötykölődni, de meglepetésemre a Mária-szakadék kiváló enduro terepet biztosított, így sikerült egy kis singletrail élménnyel zárni a napot.
Összefoglaló:
A vértesen átvezető kéktúra éppúgy mint az előző nap, biciklivel simán teljesíthető. A terep viszonylag egyszerű, talán a Mária-szakadékban kell egy kicsit jobban koncentrálni.
Szép kilátás nem sűrűn nyílik a Vértes ezen részén, mert az út leginkább erdőben vezet, de az erdő amúgy is gyönyörű és az a pár panoráma, ami a túra során akad, kárpótol mindenért.
Defekt: 0
Nagyvad : 2 őz