Kéktúra MTB – 7.nap
Útvonal: Zirc – Csókakő (OKT – 9.sz. túra: Bakony)
Három év kihagyás után újra útra keltem, hogy folytassam a megkezdett túrát Zirc és Szárliget között. A járvány idején ismét egyedül indultam azzal a feltett szándékkal, hogy megpróbálok nem érintkezni a helyi emberekkel.
Zircet a reggeli Bakony-expresszel értem el és 9-kor már nyeregben is voltam. Zirc és Nagyesztergár között az út a műúton vitt, szerencsére gyorsan letudtam ezt a szakaszt és Nagyesztergár után már kezdődött is a reggeli tekerés az erdőben. Nagyesztergár és Bakonynána között kellemes dimbes-dombos tájon vezet az út és pont elég idő volt ráhangolódni a tavaszi túrára és még egy őzikét is sikerült kb. 5 méterre megközelítenem.
Bakonynána után kezdődött az igazán szép út a Gaja patak partján. A Római-fürdőig nagyon jó sétaút vezetet és igazi öröm volt rajta biciklivel suhanni. A fürdő után Jásd már nincs messze, itt szép legelők melletti erdészeti úton érkezünk a faluba. A falu határában volt egy (járványügyi) elterelés , de sajnos olyan helyen vitt az út, ahol nem volt kedvem biciklivel menni, ezért gyorsan, megállás nélkül átsuhantam a falun.
Jásd után egy bükkerdőn át vezet az út, amiről letérve útba ejtettem a Széchenyi Zsigmond kilátót, ahonnan pazar kilátás tárult elém.
A kilátó után a földúton gurultam le Tés faluba, ahonnan már csak pár száz méter volt az Alba Regia Barlangkutató Állomás. Sajnos itt senki sem volt és még túl sok érdekességet sem lehetett itt látni, egy 2007-es barlangászdzsembori plakátját kivéve…
A barlangász ház és Kisgyón között helyenként erdészeti úton vezet az út, de itt ismét volt egy-két szakasz, ahol kiváló „singletrack“ élményben volt részem: a Hamuház utáni Tűzköves-árok igazán jó terep volt.
Kisgyónra érve olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő. A 70-es, 80-as években épült üdülőházak között nagy gaz terjedt el már, a kerítések kopottak és a parkolóhoz kirakott padok már porladoztak. Igazán kár, mert biztosan sokan járnak erre túrázni.
Kisgyónról ismét erdei út vezet Bakonykúti felé. Az erdő után egy darabon a szántóföld mellett vezet az út és utána következett egy ismét izgalmas singletrack végig a Burok-völgy partján. Kicsit olaszos érzésem támadt, mert a jellemző növényzet valamilyen hosszú levelű fenyő volt, ami a tavaszi meleg napon olyan atmoszférát teremtett, amit az olasz „pineta“-kban érezhetünk. A fenyvesben lévő út szuper volt biciklivel, enyhe lejtővel, fenyők között kanyarogva úgy, hogy a bicaj épp elfért. E lejtőzés után elégedetten értem Bakonykútiba.
Bakonykúti két három utcából áll csak, de a főutcája „dupla“ utca és nagyon szépen felújított, régi házak sorakoznak rajta. Pecsételés után azonban már úton is voltam Bakonykúti-puszta felé, ahol rengeteg tehén legelészett a napsütötte legelőkön.
Rövid kaptató után a Bogrács-hegy tetején találtam magam, ahol félig a földbe süllyesztett, elhagyatott, valószínűleg katonai, épületek fogadtak. Innen gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra. Ha nem Csókakőre szerettem volna eljutni aznap, akkor itt táboroztam volna le.
A hegytetőről fél óra az út kb. Fehérvárcsurgóig, majdnem végig gurulás a legvégén egy kifejezetten izgalmas kis ösvénnyel.
Fehérvárcsurgón nem volt túl jól kitáblázva a pecsételőhely, ezért már csak akkor kapcsoltam, hogy kihagytam, amikor már nem volt kedvem visszafordulni. A tavat körbeölelő gátat éppen építik, vagy felújítják, ezért nem a legpompásabb arcát mutatta most.
Fehérvárcsurgó és Bodajk/Csókakő között a Gaja-völgyi Tájcentrumon vezet át az út. A Tájcentrumom átsuhantam és mivel a járvány miatt a bejárat le volt zárva, teljesen egyedül és háborítatlanul gurultam végig a völgyön. Sajnos muszáj volt a lezáró szalagokon „átverekednem“ magam, mert semmilyen információ, alternatív útvonaljavaslat, se kifejezett tiltás nem volt kiírva, visszatekerni a főútra pedig nem volt kedvem.
A Gaja-völgyi partizánkodás után Bodajkon feltöltöttem a készleteimet az estére és a pecsételés után már úton is voltam Csókakő-re, ahol az estét terveztem eltölteni.
Itt a vár alatti parkolóban még utoljára feltöltöttem a vizesbutykost és már tekertem is fel a vár fölötti kilátópontra, ahol csodás naplemente mellett tábort ütöttem.
Sötétedés után táboromat meglátogatta egy (szerintem) vadmacska, aki végül miután megmozdultam, odébbállt. Hogy kalandos legyen az este, már épp készülődtem a lefekvéshez, amikor a közelből nagy csörtetést hallottam, aztán röfögést. Hmm. Gondoltam, ezek vaddisznók. Megfogtam hát egy husángot és egy kőhöz ütögettem. A vaddisznót nem láttam, csak egy válaszröfögést és azt, ahogy elcsatangol az erdő távolabbi részébe. Ezután ledőltem és jó nagyot aludtam reggelig. Tudomásom szerint nem volt több látogatóm.
Összefoglaló:
A 9. számú túra, Zirc és Bodajk között nagyon jól járható biciklivel és pár meredekebb helyen kellett csak feltolnom a bringát. A túrán van jó pár izgalmas ösvény (és a legtöbb lejtőn), de a nyomvonal nagyrészt erdészeti úton megy. Kedvenceim a Bakonynána és a Római-fürdő közötti ill. a Bakonykúti előtti Burok-part szakaszok voltak.
Defekt: 0
Nagyvad : 3 őz, 1-2 vaddisznó (röfögés)
Kisvad: vadmacska
Országos Kéktúra biciklivel gps trackje – 7.nap:
Galéria
